Termékdíj a környezetünk védelméért

Részletek

Sajtószoba

2016. július 20. szerda, 10:55

Egy termék előállítása, használata óhatatlanul is környezeti károkkal jár, ha máskor nem, akkor biztosan, amikor hulladékká válik. Ezeknek a károknak a mérséklését, és a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal való tudatosabb, felelősségteljesebb gazdálkodást hivatott támogatni és elősegíteni hazánkban a termékdíj. A vonatkozó jogszabály (2011. évi LXXXV. törvény a környezetvédelmi termékdíjról) a gyártói felelősség és a „fizessen a szennyező” elvet igyekszik érvényre juttatni.

Egy kis történelem

Magyarországon a termékdíj rendszert a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény vezette be, amely 2011. december 31-ig volt hatályban. Története során többször módosították, a szabályrendszer egyes elemeit változtatták; ennek ellenére elmondható, hogy hozzájárult a korszerű hulladékgazdálkodás kialakulásához.

Jelentősen átalakította ugyanakkor a termékdíj-rendszert a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény, amely jelenleg is meghatározza annak kereteit.

Mi a termékdíj?

A környezetvédelmi termékdíj (továbbiakban: termékdíj) gazdasági szabályozó eszköz. Olyan adónem, amelynek megfizettetésével az állam pénzügyi forrásokat kíván teremteni a környezetet terhelő termékek előállítása, forgalmazása és felhasználása során keletkezett károk megelőzéséhez, csökkentéséhez. A termékdíj eszköz arra, hogy az állam a gyártói felelősség és a „fizessen a szennyező” elv erőteljesebb érvényesítésével a hulladékok keletkezésének megelőzésére, a hasznosításra ösztönözzön.

A termékdíj szabályozása alá tartozhatnak olyan termékek, amelyek használata esetén, a termék általi közvetlen kibocsátás képviseli a környezeti veszélyt, illetve olyan termékek, amelyek esetében a termékből képződő hulladék minősége vagy jelentős mennyisége jelenti a környezet terhelését.

A termékdíj-szabályozás értelmében az állam a meghatározott termékkörök esetében a kibocsátóktól adók módjára behajtható díjat szed, melynek megfizetésénél az adózó választhat az egyéni és a kollektív teljesítési mód között.

Egyéni és kollektív teljesítők

A kollektív teljesítők (azaz, akik a teljes termékdíjat megfizetik az állam részére) a hulladékgazdálkodási kötelezettségek teljesítése alól mentesülnek, azt áthárítják az államra, míg az egyéni teljesítők a kötelezettség teljesítését magukra vállalják, és a környezetvédelmi teljesítményük függvényében mentesülhetnek a termékdíj egy részének megfizetése alól, azonban ehhez a törvényben megszabott feltételeket kell teljesíteniük. Az egyéni hulladékkezelők számára azért enged el az állam egy részt a díjból, mert ezzel egyenlíti ki az általuk befektetett munka költségét. Összességében tehát a működő rendszer alapvető ismérve, hogy az egyéni és a kollektív teljesítők terhelési mértéke megegyezik.

A kialakult rendszerben az államra háruló feladatok ellátása érdekében jött létre az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség, majd 2015. január 1-ét követően az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatóság (a továbbiakban: OKTF NHI), amely az így befolyt többletforrás egy részéből gazdálkodva, teljesítési segédként biztosítja az államra háruló kötelezettségek teljesülését.

A termékdíj célja

Az egyes termékek funkciójuk betöltése során használatukkal, valamint elhasználódásuk után - általában hulladékként - terhelik vagy veszélyeztetik a környezetet. A termékdíjas szabályozás célja, hogy

- ösztönzőleg hasson a szennyezőanyag kibocsátásának csökkentésére,
- elősegítse a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodást,
- illetve segítse a hazai és nemzetközi előírásokon alapuló hulladékgazdálkodási célkitűzések megvalósulását, valamint
- pénzügyi forrásokat teremtsen az állam számára a termékdíjköteles termékek által közvetve vagy közvetlenül okozott környezeti károk megelőzéséhez, mérsékléséhez.

A termékdíjköteles termékek

A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény a termékdíjköteles termékre és a termékdíjköteles termékkel kapcsolatos tevékenységekre terjed ki. Az 1. § (3) bekezdés szerint a termékdíjköteles termékek a következők:

- akkumulátor;
- a csomagolóeszköz, az egyéb csomagolószer (a továbbiakban együtt: csomagolószer);
- az egyéb kőolajtermék;
- az elektromos, elektronikai berendezés;
- a gumiabroncs;
- a reklámhordozó papír;
- az egyéb műanyag termék;
- az egyéb vegyipari termék;
- az irodai papír.

A termékdíjköteles termékeket vámtarifaszám alapján határozzák meg. A fizetési kötelezettség a termékdíjköteles termék forgalomba hozatala vagy saját célú felhasználása esetén keletkezik, és általában az első belföldi forgalomba hozót vagy az első saját célú felhasználót terheli. A termékdíj bevallással, a fizetéssel és az ellenőrzéssel kapcsolatos feladatokat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi.

Mekkora mértékű a termékdíj?

A termékdíj összegét az adott termék súlya határozza meg. Egy 10-15 kg súlyú gépjármű akkumulátor után például 570-855 Ft közötti összeget kell fizetni termékdíjként. Ennél nagyobb a termékdíj költsége egy 40-50 kg súlyú hűtőszekrénynek, amely esetében a termékdíj összege 2280-2850 Ft közötti. Egy 9-10 kg-os gumiabroncs után 513-570 Ft, egy tetra pack csomagolás (0,026-0,03 kg-os tejes, üdítős doboz) után 0,50-0,57 Ft, míg egy PET palack után, amely 0,02-0,025 kg-ot nyom, 1,10-1,40 Ft termékdíjat kell fizetni.